Szabadság, szeretem... a COVID árnyékában

Rendhagyó blogbejegyzés következik, hiszen az elmúlt években főleg az egészséggel kapcsolatos témákat boncolgattam. De ennek egyik fő oka, hogy a saját egészségem a prioritási listám élén helyezkedik el, így a fókuszom is arra irányul. Talán ezért is kétkedéssel, sőt sokan negatív kritikával fogadták a hírt, hogy a külföldi utazások korlátozásának, valamint a COVID-19 rohamos terjedésének ellenére úgy döntöttünk, hogy a várva várt - még március elején lefoglalt - Olaszországból induló hajóutunkra márpedig elmegyünk.

Nem szeretek túlzásokba esni, de az utazás szerelmeseként azt mond-hatom: rengeteg helyen jártam már a világban, fantasztikus kalandokban volt részem, és az elmúlt évtizedben több hajóúton is részt vehettem - a Karib térségtől a Mediterránig, a Royal Caribbean hajótársaságtól az MSC-ig - életre szóló élményeket szereztem, de túl azon, hogy az MSC már korábban bizonyított nálam, a mostani utunk a hajótársasággal egyszerűen a non-plus-ultra jelzőt vívta ki. Ehhez nemcsak az MSC fantasztikus szervezettsége, szolgáltatásai, figyelmessége járult hozzá, hanem maga a koronavírus által adott helyzet is, ami az egész világot sakkban tartja mostanában.

Bár az élet végre elindult a tavaszi karantén korlátozások után, de a nemzetközi utazások vélhetően még sokáig szigorú korlátok közt zajlanak majd, ha egyáltalán visszaáll a megszokottra egyszer.

Persze sokan a járvány körüli felhajtást a politikának tulajdonítják, de kétségtelen tény, hogy mára több mint 30 millió fertőzöttről tudunk a világban.

Ennek ellenére mi egy pillanatig sem gondolkodtunk azon, hogy elutazzunk-e: abban biztosak voltunk, ha egyáltalán elindul a hajó és lesz jegyünk rá, ha eljutunk a kikötőig, akkor bizony felszállunk a hajóra. Persze semmi sem úgy történt, ahogy terveztük... annál sokkal jobban.

Márciusban még a görög szigeteket céloztuk meg, ugyanis arra nem jártunk még hajóval, a nyugat-mediterrán térséget ugyanakkor többször is bejártuk. A Chemoltravel volt ebben partnerünk, és bár szerintem már március elején sem tartottak normálisnak, amikor lefoglalóztuk az utat, de akkor még biztosak voltunk abban, hogy az élet szeptem-ber elejére visszaáll. Nagyot tévedtünk. A hajók indulását egyre csak tolták, mire megkaptuk a hírt, hogy szeptember elején elindul hajó a görög szigetek felé is, de végül a világon csak egyetlen hajó kapott engedélyt arra, hogy utasok-kal a fedélzeten elinduljon, és ez a Grandiosa volt, az MSC flotta legújabb gyöngyszeme. Egyelőre ez az egy hajó felelt meg a WHO által is előírt szigorú biztonsági előírásoknak, amellyel garantálhatták az utasok COVID-mentes, biztonságos utazását.

Elolvastuk, elhittük, így is volt! Az egész utazás alatt maximális biztonságban éreztük magunkat. Úgy indultunk neki az útnak, hogy vállaljuk a külföldi utazásunk utáni karantént inkább, mert akkor legalább az út alatt és utána két hétig biztonságban leszünk.

És ez így is történt, hiszen autóval mentünk le Genováig, a tankolásokon kívül senkivel nem érintkeztünk, és az egész kalandunk azzal kezdődött, hogy leteszteltek, mielőtt a hajó fedélzetére léptünk volna. Úgy éreztük magunkat, mintha a Vírus c. filmbe csöppen-tünk volna, mert maszkos, szkafanderes emberek a legnagyobb szervezettséggel vártak, elkülönített fülkékben teszteltek, garatból, szájból vettek váladékot, amely eredményére - szintén szervezett és biztonságos módon vártunk egy órát. Talán ez volt a legstressze-sebb élményünk, hiszen a bizonytalanságban voltunk, noha maximálisan egészségesnek éreztük magunkat, de az ördög nem alszik ugyebár.

Az elsők között léptünk a hajóra vasárnap délelőtt, ahol a személyzet már a fedélzetre lépéskor gondoskodott arról, hogy Csodaországban érezzük magunkat. Mivel az utasok beszállása folyamatosan zajlott, így az első órákban szinte egyedül fedeztük fel a hatalmas 19-szintes 7300 fő befoga-dására alkalmas hajót. Igaz, ami igaz, többször utaztunk már ilyen kaliberű hajóval, és ugyan eleinte furcsa volt - de valljuk be - felettébb kellemes, hogy alig találkoztunk emberrel a hajón, sehol sem volt zsúfoltság. A hatályos szabályok szerint max. 70 %-ig lehetett volna tölteni a hajót, de nagyjából félházas kapacitással ment, és néha úgy érzetük, hogy több a személyzet, mint az utas - ami kifejezetten a mi kényelmünket szolgálta. A szobákat naponta többször takarították és tették rendbe, gondosan figyelve arra, hogy a kényelmünket ne zavarják. Folyamatosan figyeltek a tisztaságra, a közös területeken csak maszkkal közlekedhettünk, az éttermekben pedig minden 2. vagy 3. asztalhoz lehetett ülni, de így is nagyjából csak 25%-os telítettséggel működtek az éttermek.

Naponta minimum 3-4 alkalommal, de inkább többször, ellenőrizték a hőmérsékletünket, és bárhol, ahová beléptünk, kötelező volt a kézmosás és/vagy a kézfertőtlenítés. Értelemszerűen némiképp átalakították a svéd asztalos éttermet is annak érdekében, hogy ne fogdossák, szedegessék az ételeket az utasok, és mindezt a lehető legna-gyobb udvariassággal tették. Ha felálltunk egy asztaltól vagy székről, azonnal ott termett egy "láthatatlan" takarító, aki fertőtlenített.

Az utazást a fegyelem, ugyanakkor nyugalom kísérte, az utazási korlátozások miatt többnyire olasz vendégek voltak a hajón, de egy-egy német, vagy francia turistába is belebotlottunk.

A hazai (olasz) vendégeket egészen egyszerűen csak úgy jellemezném, hogy az olaszok megtanulták a leckét! Ha nem lettem volna ott, nem hiszem el azt a fegyelmet, amit láttam tőlük. Folyamatos maszk hordás és a távolság betartása jellemezte a társaságot, az egymás iránti tisztelet és fegyelem. Még csak az olaszoktól megszokott hangoskodást sem tapasztaltam, bár a nagy medence körül - a hangulat végett - azért hangosan szólt a zene, és az animátorok is dolgoztak rendesen, de szigorúan maszkban. Az illusztrációként használt kép kuriózum, hiszen ennyi embert egyszerre, egy helyen csak a kapitány köszöntőjekor lehetett látni, egyébként a vendé-gek teljesen szétszóródtak a hajón, az esti órákban is, mindenki ment a programokra. Muszáj megemlítenem a magas színvonalú előadásokat, akár a koncertek, akár a színház vonatkozásában. A Voyage Fantastic című előadás olyan színvonalú volt, hogy szerintem a Moulen Rouge-ban látott előadás is elbújhat mellette.

Legszívesebben több tucat képpel illusztrálnám a város-látogatásokat, de a szervezett kirándulások is megérnek egy külön misét. A hajót egyébként nem lehetett önállóan elhagyni, kifejezetten a járványügyi biztonsági szabályok miatt. Ez így egy kicsit furcsán hangzik, és lehet vitatkozni azzal, hogy fér ez bele a szabadság és függetlenség vágyamba, de esküszöm, soha még ilyen tartalmas kirándulásokon nem vettem részt. Rómából a vezetett túrának köszönhetően 6 óra alatt többet láttam, mint az egyénileg ott eltöltött 3-4 napos városlátogatásaim alkalmával. Leírhatatlan, és mégis különös volt Rómát üresen látni. Ennek köszönhetően gyorsan is haladt a kis városnéző csoportunk, így néhány óra alatt bejártuk a lényeget. Bevallom, a Spanyol lépcsőt először nem ismertem meg emberek nélkül, pedig már nem először jártam Rómában, és pontosan tudtam is, hogy arrafelé haladunk, de amikor megérkeztünk néhány percig csak tájékozódni próbáltam, és a körülötte lévő üzletekből - ahová persze nem mehettünk be - nyugtáztam, hogy ez bizony a Spanyol lépcső.

Hát igen: a biztonsági előírások egyike volt, hogy a csopor-tot nem hagyhattuk el, nem ugorhattunk be egyetlen üzletbe sem, szigorúan a kis izolált csoportunkkal haladtunk, maszkban, biztonságban. A fegyelmezettséget hihetetlen mennyiségű információval és hálálkodással köszönték meg az idegenvezetők, akik több mint fél évig nem tudtak dolgozni, és legalább 10-szer megköszönték, hogy eljöttünk és ott lehetnek velünk. Amit sajnáltam, hogy a Trevi kútba nem dobhattam be a szokásos pénzérmét - ami eddig már kétszer visszavitt - pedig még nagyon szeretnék visszatérni, hiszen Róma az egyik szerelmem. Ennek a korlátozásnak persze higiéniai okai lehettek, a vize így most kristálytiszta, meg van tisztítva több évtized érméitől.

Róma után Nápolyban kötöttünk ki, ahol tavaly jártam épp, de mivel a bérautónkat akkor a második napon ellopták, nem jutottunk el a bakancslistás Amalfira, Sorrentóba. Most ezt az álmot is sikerült megélni, hiszen fantasztikus utazásunk volt Sorrentóba is. Az 50 fős buszokra, amelyekkel a kirándulásokra vittek, max. 10-15 ember szállhatott fel. Minden 3. sorba ülhettünk, hogy véletlenül se veszélyeztessük egymást. A hajó kikötött még Palermóban is, de ott már többször jártunk az MSC-vel, így azt kihagy-tuk, és az utolsó állomásunk Valetta volt. Bár Máltán is jártam már, de Valettában még nem, így nem fedezhettem fel azokat a csodákat sem, amelyeket a vezetett kiránduláson kaptam belőle. Aki pedig nem hajóval utazik be, soha nem láthatja azt a gyönyörűséget, amelyben nekünk a reggeli ébredésünkkor részünk volt.

Mellékelt kép félig sem adja vissza a csodát, amit 14. emeleti kabinunkból kilépve láttunk. De nemcsak reggel volt hasonló csodákban volt részünk, hanem este, éjszaka, bármikor, legyen az naplemente, vagy napfelkelte - és még akkor is amikor csak a nagy kékség terült el előttünk.

Azt már mondani sem kell, de azért muszáj megjegyezni, hogy már csak az olaszországi előírásoknak megfelelve is, az MSC a máltai kiruccanásunk utáni, tengeren töltött napon ismét komoly Covid-tesztet végzett az utasokon, megfelelve a legkomolyabb biztonsági előírásoknak, ugyan-akkor így gondoskodott arról is, hogy nekünk, utasoknak is papírunk legyen róla, hogy az utunk a legnagyobb biztonságban zajlott, egészségesen léptünk a hajóra és egészségesen távozunk onnan. (Még, ha azt a magyar hatóságok nem is fogadják el a saját állampolgárai belépésekor)

A beléptetési protokollhoz hasonlóan, az utasok meghatározott idősávokban mehettek a tesztelésre, abszolút várakozás nélkül. Mindehhez a rengeteg biztonsági előíráshoz, és a biztonságos kommunikációhoz hozzátartozott az is, hogy a hajón az MSC ME mobil applikációt használtuk, amihez a hajótársaság végig hotspot internetes összeköttetést biztosított, és push üzenetekben értesített a soron következő teendőkről. Az éttermekben az étlap helyett QR kódos táblák voltak, és a telefonunkkal nézhettük meg az étterem étel- és ital kínálatát, azok segítségével rendeltünk.

Még órákon át sorolhatnám az élményeket, és válogathatnék a több száz fotó közül, hiszen minden percben fotóztam a csodákat. Visszaadni nem lehet az élményt, amely a világ egy olyan pillanatképét adta, amely nem volt, és nem is lesz, noha meg vagyok róla győződve, hogy a világ már soha nem lesz olyan, amilyen volt. Lesznek COVID előtti és COVID utáni idők, most pedig benne vagyunk egy helyzetben, amely értékelését későbbi időkre hagynám. Egy biztos, olyan unikális élményekkel lettünk gazdagabbak, amilyenről álmodni sem mertünk volna.

Még az oda- és visszautat is élveztük, mert bár a Budapest-Genova közötti 1200 km nem kevés, de eltűntek a dugók, még a felújítás alatti autópálya szakaszokon is jól lehetett haladni. Arról már nem is beszélve, hogy elkészült végig az autópálya, így már az utolsó hazai szakaszon is autópályán düböröghetünk végig Genováig, még a határokon sem álltunk meg egy pillanatra sem. Magyarokkal külföldön egyáltalán nem találkoztunk. Úgy tűnik, rajtunk kívül mindenki komolyan vette a korlátozásokat, vagy egyszerűen félt a vírustól. Mi pedig - valljuk be - igen bátran, de nekivágtunk. Viszont megérte! Itthon vagyunk, egészségesek vagyunk, és legalább immáron nekünk is van tesztünk, nem is egy, köszönjük MSC, hogy megtudhattuk: nem vagyunk és még nem is voltunk koronavírusosak.

És végül, de nem utolsósorban: az idei nyáron augusztusban sikerült még egy villám nyaralást beiktatni, és mivel a hajózás szerelmese vagyok, így három napot vitorláztam a Balatonon. A vitorláson csak hatan voltunk, szerencsére egészségesek, így az kisebb veszélyt jelentett, de azért kikötöttünk, Füreden, Tihanyban, Badacsonyban. Noha a hajón töltöttük az éjszakát, de a napi tisztálkodást a kikötői vizes helységekben végeztük, amely tisztasága vírus nélkül is kritikán aluli. A kiszálláskor egyetlen emberen sem láttunk maszkot, még az élelmiszer üzletben sem, sehol, amerre jártunk. Füreden soha nem tapasztalt tömegbe botlottunk, köszönhetően egy borfesztiválnak. Sehol egy kézfertőtlenítő, semmilyen óvintézkedés. Bár a kibérelt hajó csodás volt és tiszta, a háromnapos vitorlázás napi átlagára magasabbra jött ki a Balatonon, mint a világ legújabb luxushajóján a mediterrán hajókázás teljes ellátással, programostul, borravalóstul. Értem én, hogy támogassuk a hazait, és a Balaton csodálatos, de nekem ezzel a tömeggel nem annyira tetszik, és nem is érzem magam biztonságban. Ezzel többeknek a lelkébe tapostam, de ez az igazság pillanata. Én a tenger szerelmese vagyok, voltam, maradok!

További képeket a @lagieee_granny Instagram oldalamon láthattok.