Igenis áldozunk pénzt a kényelmünkért

Ismét hasznos kutatással rokkolt elő a CIG Pannónia, felhasználva egy tavalyi TÁRKI kutatás adatait is. A lényege, hogy minden tizedik magyar többségében magán-egészségügyi szolgáltatóhoz fordul. Ugyanakkor a honfitársaink egynegyede kizárólag csak az állami ellátást veszi igénybe. Akárhogy is számolgatok, nálam képződik egy "gap" - vagyis mi a helyzet a magyarok 65%-val? Soha nem beteg, vagy ha beteg, akkor nem megy orvoshoz?

Nyilván a helyzet sokkal összetettebb, mert lehet, hogy a 65% valahány százaléka azért igénybe venné az állami ellátást is, csak mire időpontot kap, addigra vagy meggyógyul - ez a jobbik eset - vagy elhalálozik. Ez utóbbi megállapítás azért tartalmaz némi szarkazmust.

Mindenesetre bármennyire is nézzük évről-évre a magán egészségügyi szolgáltatók rohamos elterjedését, és az igénybe vett szolgáltatások számának emelkedését, még mindig félmillió alatt van a szolgáltatás alapú privát egészségbiztosítással rendelkezők száma. Pedig nem kell matekzseninek vagy közgazdásznak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: a biztosítás nélkül jóval több pénzt fizetünk ki a magán-egészségügyi szolgáltatásokra, ahelyett, hogy keresnénk egy - az igényeinket lefedő, személyreszabott - biztosítási szolgáltatási csomagot.

De beszéljenek a tények: az senkit sem lep meg, hogy a fizetős orvosi szakrendelések közül a fogászat, a nőgyógyászat, és a szemészet a legnépszerűbb - egyes fogászati beavatkozások akár milliós költségre is rúghatnak, ezért ezt egyetlen hazai biztosító sem teszi bele a csomagjába. De a többi sláger ágazatban is elköltünk éves szinten fejenként 200 000 forintot a jövedelmünkből magán-egészségügyi szolgáltatásokra, amelyeket akár a biztosításunk is fedezhetne, és amely éves díja jóval kevesebb lenne.

A magánegészségügy növekvő szerepét a CIG Pannónia legfrissebb, 1000 fős, reprezentatív kutatása is megerősítette. A megkérdezettek csupán egynegyede állította, hogy még nem járt magánrendelésen, azon belül is különbség mutatkozik a fiatalabbak és idősebbek válaszai között. A 35 év alattiak közül csak minden ötödik válaszadó kerülte el a magánrendelőket, míg az 56 évnél idősebbek közül többen, közel harmaduk jár kizárólag állami egészségügyi intézménybe. Vagyis a fiatalabb generációk növekvő arányban használják a privát egészségügyi szolgáltatásokat!

A megkérdezettek közel 40 százaléka úgy véli, a magánrendeléseken több idő és figyelem jut a betegekre, harmaduk szerint pedig a fő vonzerő, hogy nincsenek hosszú várólisták. A kényelemért, a figyelemért és a rövid várakozási időért cserébe megéri fizetni - vallja a megkérdezettek több mint háromnegyede. Meglepő módon a kutatásban résztvevők nem gondolják azt, hogy a magán egészségügyi szolgáltatók felszereltsége vagy a rendelők, kórtermek tisztasága kiemelt szerepet játszana a döntésében.

Szakrendelésektől függetlenül, ha a szolgáltatástípusokat vizsgáljuk, akkor a kutatásban résztvevők legnagyobb arányban magánellátást akkor vesznek igénybe, ha egynapos sebészeti beavatkozásról van szó (32%). Ezt követi a diagnosztikai vizsgálat (28%) és a kórházi fekvőbeteg-ellátás (23%).

Amennyiben eddig csak gondolkoztál, hogy kéne valamit csinálni, és fentiek meg is győztek róla, akkor a következő lépés, hogy kiválaszd magadnak a legmegfelelőbb megoldást, amiben segíthet a következő táblázat, de óvva intelek attól, hogy egyedül dönts - mivel a biztosítók olyan csomagszerkezeteket alakítottak ki, hogy földi halandó tutira ne igazodjon ki benne. Legtöbb esetben a vonzó, olcsó ár, vagy a marketing megvezethet, de amikor baj van, kiderül, hogy csak a szervezést tartalmazza a csomagod, a szolgáltatás díját nem.