Ej, ráérünk arra még...
Éppen 170 éve írta e sorokat Petőfi, és úgy tűnik minden magyar fülébe és fejébe bevésődtek e sorok, még a hiányos irodalmi műveltségűek is emlékeznek rá. De miért várnak a magyarok mindig az utolsó pillanatig?
Mi magyarok (tisztelet a kivételnek) halogatunk. Mindent. És ezek a halogatások ok-okozati összefüggésben vannak egymással, és nem szolgálják az előmenetelünket. Az élet számtalan területéről lehetne példákat felsorolni, amelyek már az iskolában elkezdődnek - amikor az utolsó percben olvassuk ki a kötelező olvasmányokat (ha egyáltalán kiolvassuk) - és aztán az élet ezernyi lehetőséget produkál, amellyel halogatási spirálba kerülünk.
De nézzük meg, hogy mennyit jelent a halogatás egy nyugdíj biztosításnál, amely "szezonja" általában december, hiszen legtöbben az év végén eszmélnek fel arra, hogy "elveszíthetik" az állami támogatást - azaz az adóvisszatérítést. Az "elveszíthetik" szót szándékosan tettem idézőjelbe, hiszen ez érzékenyebben érint bennünket, mint az, hogy mit kapunk - de én mégis maradnék annál, hogy mit hozhat a konyhára, ha jó időszakban lépünk bele egy esetleges közép-, vagy hosszútávú unit linked-be.
Az alábbi ábra négy részvény-eszközalap nyári teljesítményeit mutatja (Warren Buffet, kínai, indiai és globális) - bár az idei év végi teljesítményüket még nem látjuk, de az jól látszik, hogy a nyári időszak érezhető visszaesést eredményezett, ami kiváló beszállási pozíciót jelenthet, különös tekintettel abban az esetben, ha nyugdíj megtakarításainkhoz a kedvezőbb költségekkel járó, éves díjfizetési gyakoriságot választjuk.
De nem csak a kedvezőbb költségek miatt érdemes - így az év második felébe átlépve - az éves díjfizetést választani. Hiszen mind a havi-, negyedéves-, vagy féléves díjfizetésű nyugdíj megtakarítások esetében már el is buktuk a teljes éves díjra vetített adóvisszatérítést, ugyanis féléves díjfizetés esetében már csak 6 hónap múlva, azaz 2018-ban tudunk rendszeres díjat befizetni, hiszen beléptünk a 2. félévbe egy félévnyi díj idei állami adóvisszatérítéssel rövidebbek leszünk.
De miért is lovagolok annyira a nyári belépésen? Az egészen biztos, hogy nyugdíjas korunkig valószínűleg nem produkálja minden egyes évben ezt a tőkepiac - de, ha a befizetési (nyári) időszakok többségében a nyári ún. uborkaszezonos árfolyamon tesszük bele az éves megtakarításainkat, akkor kedvezőbb, azaz valamivel olcsóbb áron juthatunk az eszközalapjainkhoz, amelyek aztán ősztől legtöbb esetben magukra találnak és magasabb hozamokkal tesznek minket lelkessé az egyébként hosszú távú nyugdíj megtakarításunk esetében.
Azt, hogy mit produkál az ősz, csak találgatni lehet, bár már több helyen kongatják a vészharangot - teszik ezt 2008 óta minden 2. évben nagyjából. De kétségtelen, hogy a tavalyi amerikai elnökválasztás felülírta a találgatásokat, mind a tőkepiacok mind pedig a dollár-euró árfolyamok vonatkozásában. Arra jó volt, hogy a pénzpiacban járatosak és a brókerek rövid távon kaszáljanak. Azonban sokan hajlamosak összetéveszteni a napi tőzsdézéssel járó pénzpiaci hatásokat a közép-, de inkább a hosszú távú megtakarításaikkal, és az azokat megtestesítő ún. befektetési eszközalapokkal. Sokan azt hiszik, hogy a 10+ éves UL megtakarításoknál is váltogatni kell egy-egy részvény, kötvény, vagy ad abszurdum tőzsdeindex esése vagy emelkedése kapcsán. Pedig ezzel kellene a legkevesebbet foglalkoznia az ügyfeleknek, hiszen ezért áll mellettük egy tanácsadó, aki kezeli a megtakarításokat és jelzi, ha egy adott szituációban lépni kell, azaz eszközalapot illene váltani. Sokkal többet hozhat a konyhára egy jó belépési időszak, ami aztán a teljes megtakarítási időszakra hatással lehet.
