Létezik-e tőzsdemámor vagy siker molekula testünkben?
Ma már tudjuk, hogy létezik... hogy a kutatások ezt miként fedezték fel és bizonyították be, arról egy nagyon érdekes könyvben olvashatunk.
A könyv szerzője John Coates neurobiológus, aki egykor maga is sikeres Wall Street-i kereskedő volt, majd neurobiologusként kezdett foglakozni azzal a jelenséggel, amit ő maga is átélt kereskedőként a bikapiacok idején.
A pénzpiacok hatásának biológiai megközelítése az 1990-es évek végén kezdte érdekelni, amikor a NASDAQ 1500-rol, 5000-et is meghaladó csúcsra tört, mindössze másfél év alatt. Ez a 300 százalék fölötti emelkedés gyorsasága és nagysága tekintetében is példa nélküli volt.
Az árfolyam és fundamentális érték szétválása akkorára duzzadt, hogy számos neves befektető visszavonult a Wall Streetről. A Tiger Capital fedezeti alap alapítója, Julian Robertson is bedobta a törülközőt, mondván: „a piac megőrülhetett, de ő nem fog”
A nagy összeomlás a 2000-es évek elején következett be, amikor az árfolyam 3000 pontot esett egy év alatt, míg végül az 1000-es szinttel elérte a mélypontot. Azt a szintet, ahonnan pár évvel korábban a szárnyalását elkezdte.
A népi bölcsesség úgy tartja, hogy a bikapiac profitot termel, és az ebből következő kapzsiság okozza a befektetők józan ítélőképességének csorbulását. Vagyis elvileg a befektetők tökéletesen tisztában vannak a piac buborék voltával; kapzsiságuk mégis felülkerekedik a józan eszükön, és emiatt haboznak eladás előtt. Tartják a papírt a további emelkedés és profit érdekében.
Vagyis szárnyaló piacnál a reális kockázatértékelést felváltják a téves ítéletek. És nemcsak a tanulatlan tömegeknél, hanem a Wall Street professzionális kereskedőinél is – sőt náluk talán még erősebben. Ezek az alapesetben józan és megfontolt emberek lassanként euforikusakká válnak és az elméjükre homály borul. Elbizakodottakká válnak a kockázatvállalásaikat illetően és addig soha nem látott mértekben és sosem tapasztalt kockázat-nyereség arányokkal kötnek új üzleteket.
Ez a viselkedés pedig egy ismert klinikai körkép minden egyes tünetét mutatja. Mégpedig a mániás viselkedését. Ebben az időben David Owen neurologus írt egy személyiségzavarról, amelyet a politikai és üzleti vezetők körében figyeltek meg. A szóban forgó zavart Hübrisz-szindrómának nevezte el. A ma már jól ismert Hübriszt a vakmerőség, a részletekre való oda nem figyelés, a túlcsorduló önbizalom és mások semmibe vétele jellemezi.
A lényeg azonban, ami a kutatásokból kiderült, hogy az önbizalom túltengést és a Hübrisz szindrómát, amelyet a kereskedők egy nyerő széria idején megtapasztalnak, nem a racionális helyzetértékelés vagy a lehetőségek számbavétele váltja ki, de még csak nem is a pénz utáni sóvárgás, hanem egy kémiai anyag okozza. A neurológiai vizsgálatok eredményeként lehetővé vált megérteni, hogy a sikerszériában levő kereskedők lényegében egy olyan testi drog hátasa alatt állnak, amely képes teljesen más emberre változtatni őket.
Innen ered a könyv találó címe is – A Félszerzet órája – utalva ezzel, néhány misztikus film és könyv élményünk hasonló jelenségére.
Világossá és bebizonyítottá vált, hogy létezik egy tőzsdemámor vagy siker molekula testünkben.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nők többé-kevésbé immunisnak bizonyulnak a körülöttük dühöngő eufóriára. A megfigyelt nők legtöbbje a Wall Streeten belül és azon kívül is – meglehetősen cinikusan viszonyul az ilyen sikersztorikhoz és emiatt gyakran kapják meg, hogy „nem veszik az adást”, vagy ami meg rosszabb: makacs ünneprontókként neheztelnek rájuk.
A pénzpiacok instabilitását – abban az időben - megmagyarázni kívánó kutatások közt csak elenyésző számban volt olyan munka, mely azt is számba vette, hogy mi megy végbe a kereskedők testében, amikor egy buborék vagy egy krach magával sodorja a gondolkozásukat.
A könyv olvasása közben rádöbbenhetünk, hogy a pénzpiacok működésének megértéséhez nem elég a közgazdaságtan és a pszichológia felől közelednünk, hanem legalább ugyanilyen mértékben szükséges támaszkodnunk az orvosi kutatásokra is.
Tehát:
A neoklasszikus közgazdaságtan figyelmen kívül hagyta a testet és az elmét - kizárólag racionális szempontoknak tulajdonította az emberi döntéseket.
A viselkedési közgazdászoknak már sikerült valószerűbb képet festeniük arról, hogyan cselekszünk olyankor, amikor éppen pénzzel foglalkozunk, döntünk. Felfigyelt érzelmeink módosító erejére.
Az agykutatások révén pedig egyre jobban sikerült megértenünk, miképp működik együtt testünk és agyunk, illetve hogyan hatnak oda-vissza egymásra testi és agyi folyamatok és ezáltal, hogyan befolyásolják gondolatainkat, cselekedeteinket életünk kritikus pillanataiban, mint például amikor kockázatot vállalunk.
A téma részletes, érdekes és gyakran humoros kibontása a Félszerzet Órája c. könyvben nyomon követhető, hisz szerzője előbb tőzsdei brókerként magán is megtapasztalta azokat a jelenségeket, melyeket később neves kutatóként maga is vizsgálni kezdett.
